Vége van a nyárnak

2014. 08. 25.

Annak, hogy miért nem jelentkeztem, két oka is van: nem volt időm és nem volt kedvem. Ez nem azt jelenti, hogy máris befellegzett a blog, csak azt, hogy az elmúlt három hétből kettőt azzal töltöttem, hogy vendégeket fogadtam és nyaraltam, a maradék egy hétben pedig a blogolásnál valamivel halaszthatatlanabb dolgokat csináltam, ami nem vált hátrányomra.

A szűkös létszámú fórumtalálkozó jó volt, sőt, ahogy észrevettem - talán pont azért mert kevesen voltunk - a családomat sem zavarta különösebben. Mi pedig ezen kívül tettünk róla, hogy jó legyen. Bátyám pókerkészletén megtanultunk pókerezni (én én újra rádöbbentem, hogy a szerencsejáték valami rettenetes módon nem az én kenyerem, bár amilyen szerencse fia voltam mindig is, nem ért meglepetésként), filmeket néztünk, kirándultunk, kocsikáztunk, és megittunk két és fél üveg alkoholt - amivel nem lett volna baj, csak mi ezt majdnem egy éjszaka alatt léptük meg~ Ugyanis a vetkőzős póker ötletére kitaláltuk az ivós pókert - és mindig az ivott, aki nyert. Akkor hirtelen nyerő szériába kerültem :'D

A találkozónak pénteken vége lett, szombaton találkoztam Nikivel, amit szintén egybekötöttünk némi "kultúrprogrammal" - ha lehet annak nevezni :'D -, majd pótoltam mindent, amivel el voltam maradva. Szerkesztettem az oldalam, szerkesztettem egy új blogot és még millió dolgot, barátokkal beszélgettem, készülődtem, pakolásztam a nyaralásra, és közben a zenei fanatizmusom is aktívan magával ragadott. Még albumot is rendeltem ebay-en, ami miatt külön szidtam magam, hogy miért nem tudtam a paypal számlámra időben elutalni a pénzt és három napot kellett várnom rá~ Mindegy, a lényeg, hogy szeptember első hetén elméletileg megérkezik. ^^

Persze nem csak ez az album tesz boldoggá - azt jó lesz majd nézegetni, hallgatgatni, de van más is.

So-so köztudott, hogy bő fél éve (lassan inkább egy éve) nem rajzoltam-festettem semmit, amit mégis megcsináltam azt csak muszájból, és borzasztóan sikerült mind, egyikre se vagyok büszke, nem véletlenül nem töltöttem fel egyiket sem látható helyre. Depressziós voltam, hosszú-hosszú hónapokig, nem tudtam alkotni - nem csak rajzolni, írni sem, el is csesztem az egyik legfontosabb történetem végét -, ami még jobban frusztrált. Azt éreztem, hogy mindenben éveket visszafejlődtem. Pontosabban nem csak éreztem, tapasztaltam is elég intenzíven.

Nem mondom, hogy a világ legkreatívabb embere lennék/voltam, de azért kreatív és erős alkotó hajlamú embernek tartom magam - bő hat éven keresztül majdhogynem napi szinten alkottam valamit. És ez, hogy valami ennyi ideig megy és működik, majd hirtelen egy lelki sokk miatt huss, eltűnik... nos, ez körülbelül olyan hatással volt rám, mintha a jobb kezemet levágták volna, és a ballal próbálnám reprodukálni ugyanazt az eredményt.

Most, úgy körülbelül egy hete azt érzem, hogy ez változott. Nem azt mondom, hogy varázsütésre minden helyreállt, de valahogyan azt érzem, hogy feloldódott bennem egy blokk, és most lassan elkezdenek újra beolajozódni a fogaskerekeim. Nem lesz gyors folyamat így sem, mert kilenc egész hónapot nem lehet egy hét alatt bepótolni, de így is hatalmas örömmel tölt el, hogy végre már nincs ott az a blokk - főleg hogy egy ideje már azt hittem, sosem fog eltűnni onnan.

Mindezt ünnepeltem meg egy közel sem tökéletes vagy éppen arányos rajzocskával. Mert ez ünnepelni való - kilenc hónap után megszületett az új "jobb kezem". Ha végre megtanul járni, talán még jobb lesz, mint az eredeti. Én legalább is ebben bízom.