2014.07.28.
Úgy gondolom, ennyi fiction-blog mellé igazán dukál már egy személyes blog is, bár bevallom, nem ez volt a fő indíttatásom. Ha csak ezért kezdenék személyes blogot írni, akkor már régen megtehettem volna. Habár nem vagyok valami jó blogoló, naplót írni sem tudtam soha, de talán majd éppen most sikerül belerázódnom. :)
Talán most még lesz is, akit érdekelni fog.~ :D
A fő okom egyébként az, hogy ha minden igaz, és minden jól megy - és ajánlom, hogy most az egyszer az életben ténylegesen jól menjen -, akkor egy hónapon belül elhagyom az országot. Félreértés ne essék, nem vagyok olyan szorgalmas, hogy engem is valamilyen király egyetemi ösztöndíj juttasson el innen messzire. Nehéz is lenne, mivel nem járok egyetemre, és nem is szándékozom egyelőre. Pedig nem bánnám azt sem~
A helyzet az, hogy veszem a bátorságot és az utazási kedvet (amiből mindig is túl sok volt bennem), és saját szakállra én is bevállalom a külföldön melózást.
Az okaim sora hosszú, amit éppen tegnap beszéltem át jó alaposan Encivel. Talán valamelyik bejegyzésben kifejtem az enyhén szarkasztikus véleményem a magyar helyzetről, amiből valószínűleg már ezzel is eleget mondtam, és sokan már is sejtik, mire gondolok. Hát igen, nyilvánvaló, hogy nem csak az én talpamat perzseli a magyar anyaföld napjainkban... :) Tudom, hogy Magyarországot így kell szeretni (mert máshogy nem lehet), de ettől még nem vagyok köteles ragaszkodni hozzá. És most kövezzen meg, aki szeretne.
Szóval röviden összefoglalva: mivel nagy változás előtt állok, ami előre láthatólag rajtam és bennem is nyomot fog hagyni, ezért szeretnék nyitni egy felületet, ahol a barátaim, ismerősein - és talán a rokonaim, ha van hozzá elég bátorságuk - teljesen legálisan nyomon követhetnek engem, a tapasztalataim, a véleményem. :)
És így talán majd nem kell mindenkinek egyesével elmesélnem a jó sztorikat. :D
Kedves jelenlegi és jövőbeli olvasóim, üdvözöllek titeket eme szent helyen. Kíváncsi vagyok, meddig bírjátok - arra még inkább, hogy én meddig bírom.
A drukkokat küldjék a 1787-re a "krumpli" jeligével.
Én pedig megyek aludni, mert nyilvánvalóan már a fáradtság jelei mutatkoznak rajtam. A fura hátfájás legalábbis szerintem erre utal. A krumplit meg inkább hagyjuk is...
Köszönöm, hogy eddig is kibírtad!
Via
U.i.: Jelentem, az útlevelem is éppen ma érkezett meg, innen jött az isteni szikra, hogy éppen ma kezdjek bele ebbe a valamibe, amit nevezzünk egyszerűen csak blognak. Vagy naplónak, ha valakit derogál a netes szleng. ;)
U.i.2: A design-t sem kell még temetni, lesz ez jobb is.
