Szeretem ezt a hónapot, főleg most, hogy még az iskolakezdés miatt sem kell utálnom. Szerintem nagyon szép időszak, ráadásul ebben a hónapban születtem, naná, hogy szeretem. :)
Habár sok mindenre nem készülök idén szeptemberben, de a külföldre látogatásom mégiscsak most fog hamarosan megtörténni. A bőröndömet már napokkal ezelőtt előszedtem, mert nem bírtam magammal, és elkezdtem az olyan cuccaimat belepakolni, amikre már idén ősszel nem lesz itthon szükségem. Már kezdek izgulni is, de az a pozitív izgalom van bennem, mert érzem, hogy még ha piszok nehéz is lesz, pozitív irányban fog megváltoztatni ez a nagy környezetváltás. Most egyedül a repülőút miatt izgulok egy kicsit, de ott sem attól félek, hogy utazás közben légörvénybe kerülünk, vagy lezuhanunk, vagy ilyesmi... én a jegyvásárlástól, a becsekkolástól, meg a többi ilyen reptéri intézkedéstől tartok, hogy ugyan mit fogok elcseszni. Nagyon bízom benne, hogy semmit, igyekszem majd jó alaposan utána nézni, de így is simán előfordulhat, hogy valamiről nem értesülök.
Persze van más dolgom is, mintsem hogy egész nap a bőröndöm tartalmát rendezgessem. Mondjuk egy rossz szavam sem lehet, mert mindegyik tennivalómat én kerestem saját magamnak. Minden társadalmi és magánéleti elintéznivalóm mellett van egy oldalam is, amivel az elmúlt időszakban mindig el vagyok maradva egy kicsit, van két blogom, amiből az egyik ez. A másik másmilyen témájú lesz, de az még csak készül, jelenleg elég kezdeti stádiumban van. A régi írói segédanyagomat dolgozom át, aminek 'Kreatív írás' lesz a címe.
Most így néz ki, természetesen azt a sok-sok üres oldalt sok-sok szöveggel fogom megölteni. Lesz nekem mivel foglalkoznom. :D
És nem hagyhatom ki a három hónapja elkezdett, döcögősen haladgató új történetemet sem. Úgy szeretném írni, de annyira nem akar megszületni. A héten jutottam el arra a szintre, hogy találtam neki igazi címet! Még egyszer mondom, közel három hónapja kezdtem bele~ :'D Eddig ideiglenes címmel élt szegény, de most már van rendes neve, úgyhogy igazán megszülethetne ez a gyerkőc is.
Persze a rajzolást sem hanyagolhatom el most, hogy végre kezdünk visszatalálni egymáshoz, szóval a héten is rajzoltam egyet. Tetszik, mert az arca hasonlít, és az árnyékolásra is sikerült végre rávennem magam, de sajnos csak a befejezése után jöttem rá, hogy a drágalátos modellemnek szélesebb vállat/mellkast rajzoltam, mint amilyen valójában van neki. Mondhatjuk, hogy görög istenesítettem "szegény" Taemint. Bár ha látná, ő biztos bóknak venné~ :'D
Grátisz-hír: a kiskutyámnak ezen a héten volt a negyedik születésnapja, augusztus 29-én! ♥ Hát nem aranyos ez a túlméretezett mopsz? :D
Nos, egyelőre nem is mesélek többet, most csak ennyire volt időm, és ennyit tartottam publikálás szempontjából fontosnak.
A múlt héten a Másik Magyarországon jártam. Nem ez volt az első utam ott, idén negyedszerre - és bár nem szeretnék erre gondolni, de lehet, hogy utoljára voltam ott.
A megszokott szállásunkra mentünk egy házaspár vidéki házába Székelyudvarhely mellett. Annyira szeretek ott lenni, hogy már csak a reggeli és esti beszélgetésekért (és a kajáért) megéri oda-vissza két napot utazni.
A házigazdáinkat nagyon szeretem, István igazi székely, komolyan megnyugtató látni is, hogy a mai rohanó világban mennyire nem siet. Néha, főleg amikor fel akarok robbanni valami miatt, nekem is nagyon jól jönne, ha olyan igazi székelyesen leszarnám az egészet és hagynám az eseményeket elmenni magam mellett egy ideig. Marika pedig természetgyógyász, ami miatt az első pillanattól rokonszenvet táplálok iránta, és kicsit olyan, mintha az én nagymamám is lenne, pedig legalább ezredik ágról lehetünk rokonok. :'D Mindemellett rengeteget tud a világ dolgairól, a politikáról, a vallásokról, a betegségekről, azoknak a hátteréről, és annyira a dolgok mögé lát, amennyire az érdektelen magyar társadalom soha nem fog.
Már egyetlen nap alatt is rengeteget lehet tanulni tőle, ha az ember nem utasítja el csípőből a gondolatait. Persze, aki úgy áll hozzá, hogy "jaj, ez hülyeség, mert az orvos nem ezt mondta/az iskolában nem így tanították/stb.", akkor neki csak összefüggéstelen rizsa lesz, amit Marika mond. :P
A szállásunk
Lényegében ezért szeretek nagyon ott lenni. Feltöltődök - testileg-lelkileg. Erdélyben rengeteg egészségügyi "látványosság" van, ebből a két fő a sós víz (Medve-tó és társai), és önmagában a só, a másik pedig a kénes "gázfürdők" vagy gázbarlangok. A fürdőben sajna olyan hideg volt a víz, hogy egyedül anya áztatta benne a lábát bokáig körülbelül három percig, aztán támadt egy jobb ötletünk, és egy másfél literes üvegben hoztunk a vízből. :'D Szobamelegen csak kellemesebb lesz használni, mint esőhidegen.
Sikerült eljutnunk az Ezer éves határhoz is, ami Magyarország régi határvonalánál van, úgyhogy végre négy év után átkukkantottunk Romániába is, ha már ennyit járunk oda. :D Itt egyébként nem sok minden van, csak egy vasútállomás, ahová BP-ről induló a nosztalgiavonat érkezik, az mellett pedig van egy meredek hegy/szikla, amire lépcsőn lehet felmenni. Mondjuk amilyen meredek, lehet, hogy lépcső nélkül meg se próbáltam volna. Felülről viszont nagyon szép a kilátás.
A vasútállomás
Szerény emelkedő
Az utolsó körülbelül 30 lépcsőfok valószínűleg egy idős a határral,
és meghagyták eredeti állapotában :'D
A kilátás viszont teljesen megérte
Jóanyám és a kopjafák a szemközti dombon
Persze nem ez volt az egyetlen úti célunk, jaj, dehogy. :D Voltunk az erdélyi "Hollókőn", vagyis Torockón, ahol szintén megőrizték a régi házakat olyannak, amilyenek régen voltak. Mindezt némi GPS-baki után találtuk meg a gigantikus méretű hegyek között.
Ha már városnézés, megnéztük Medgyest, ami azért jó, mert végre néztünk várost is. Elég régóta járunk kirándulgatni, de a városnézés valahogy mindig kimarad. Átmegyünk rajta, de szinte soha nem állunk meg egy fél órára vagy órára szétnézni - kivéve ha várat nézünk és az a város közepén van. Mondjuk most is ez történt, mert Medgyesen az óváros-részen sétáltunk egyet, ami nagyon szép volt, úgyhogy ebből adódóan apáék is élvezték :D
Ezen kívül teljesült egy régebbi vágyam is - végre eljutottunk Segesvárra. Már akkor be akartam menni a várba, amikor legelőször mentünk Erdélybe és még meg sem érkeztünk a szállásra. De persze szakadt az eső, úgyhogy nem mentünk be, és ez egészen eddig halasztódott - ami vicces, mert a szállásunk körülbelül 30 kilométerre volt innen, mégis mindig elhalasztottuk.
Az oka annak, hogy ennyire be akartam menni az az, hogy Drakula ugyebár Erdélyben lakott, és két Drakula-vár is van. Az egyik itt Segesváron, amiben ténylegesen élt, a másik pedig a Lugosi Béla-féle Drakula film helyszínéül szolgáló Törcsvári kastély (ami hozzá teszem, iszonyatosan pici).
Törcsvárra már sikerült két éve eljutnunk, az a vár állati szép, és meg kell hagyni, sokkal jobban passzol a vérszívó-misztikumhoz, mint a segesvári.
Törcsvár
Azért nem kell félteni Segesvárt sem, itt is vannak elég hátborzongató épületek, főleg templomok, de összességében nekem a Notre Dame-i toronyőr jutott eszembe a hely hangulatáról és a sok színes házfalról. Persze, gondolom régen nem voltak vörösre és égszínkékre festve a házfalak, de az épületek nagy része szerintem inkább vidám hangulatot tükrözött - de lehet, hogy csak azért gondolom így, mert éppen belebotlottunk egy nagy rendezvénybe és vásárba. A nagy nyüsgésből és a kevés parkolóhelyből ítéltem így, aztán meg lehet, hogy minden hétvégén megy ott a hacacáré meg a vásár.
A bejárat
Vásárhangulat
És megtaláltam az új házamat is, ahová a jövőben költözni fogok!
Az új lakcímem: Segesvár, Óváros, Vár, Kis kunyhó a templom mögött a hegyen.
Állati jól néz ki ez a kis kulipintyó, bár elképzelésem nincs, milyen épület lehet ez, mert hogy nem kolostor az is biztos :D
Hogy ne legyen kevés a várból, hazafelé voltunk még egyben, bár ez elég romos állapotban volt, de már csinosítgatják. Keresden voltunk a Bethlen-kastélyban, amiből szállodát készülnek faragni. Szerencsére be tudtunk menni, még körbe is vezettek minket mindkét épületrészben, még a toronyba is felmásztunk - ahol hozzáteszem, a legfelső szinten nem volt padló. De úgy egyáltalán. A fal melletti 20-30 centis peremen kellett elmásznom az ablakig, hogy anya tudjon csinálni egy képet~ :'D Majd pótolom azt is, ha végre hozzájutok a telefonjához.
Édesapám fényképe az alsó "szobából"
Na, de, hogy ne csak várakról meg városokról beszéljek - voltunk megint Parajdon. A sóbányába szerencsére nem mentünk le. Azért mondom, hogy szerencsére, mert kétszer már voltam odalent, és mind a kétszer rosszul lettem attól az oxigénhiányos levegőtől. Mert ott ugyebár nincs szellőzőrendszer, ami meg a busz irányából bejön, attól a jóisten mentsen meg mindenkit, mert az annyira büdös... O_O
Egy órát sem bírok odalent, nem is tudom, hogy akik a kisgyerekeikkel együtt lemennek fél-napokra, azok hogy bírják rosszullét nélkül. Mindegy, valószínűleg bennem van a hiba, mert általában nem szoktak ott ájuldozni az emberek, ez csak az én speciális kiváltságom. Pedig még klausztofóbiás sem vagyok~
Mindegy, cserébe elmentünk strandra - sós vizes strandra. Szívesen elmentünk volna Szovátára is a természetes sós tavakba, csak azokkal az a baj, hogy augusztusra már az összes iszap fel van kavarva, és mindenhol fekete a víz, ami ráadásul még büdös is... Úgyhogy inkább a strandot választottuk, amit már korábban is ki akartunk próbálni, csak éppen átépítés alatt volt, és eben a szezonban nyílt meg.
Parajdon volt még más is - egy trópusi pillangó kiállítás, amire el is mentünk. Nem nagy dolog, egy trópusi kímájú (meleg és fülledt) szobában, pofás berendezésben gyönyörű és hatalmas pillangók (és pintyek) röpködnek, te pedig nézed. Nagyon egyszerű, mégis majdnem egy órát voltunk odabent, és csak a meleg miatt kellett már kimennünk. Bónusz infó: megint kiskorúnak néztek. A pénztáros néni meg se kérdezte, hány éves vagyok, hanem amikor anya kért három jegyet (nem cifrázta, csak ennyit mondott), a néni kapásból adta a két felnőtt és az egy gyerekjegyet~ Mikor kimentünk, akkor kezdtem el siránkozni anyának, hogy ugye nem 14 éves kor alatt adják a gyerekjegyet, mert akkor egy az egyben falnak megyek... xD
Ahhoz már hozzászoktam, hogy 17 évesnek néznek, de a 13-mal sehogy sem tudok megbékélni~ Három hét múlva 23 leszek, basszus, ne csinálják ezt velem! Még nem abban a korban vagyok, hogy örülök, ha 10 évet gond nélkül letagadhatok... xD
És nem hagyhatom ki (pedig majdnem sikerült) azt, hogy jártunk Homoród-Karácsonyfalván is, amiről azt kell tudni, hogy az én falumnak a testvértelepülése ez a hely. Már nem először jártunk ott, úgyhogy kedves ismerősökkel is találkoztunk, akikről el sem tudom mondani, milyen szeretettel fogadtak minket. Váratlanul betoppantunk hozzájuk, átadtuk nekik az ajándékokat, amiket a polgármesterünk küldött velünk, ők pedig úgy hívtak be magukhoz, mintha a rokonaik lettünk volna.
Voltunk a fafaragó mesternél, akit korábban láttam képről, de személyesen most találkoztam vele először. Azt hittem róla, hogy az a komoly, magába forduló művész-típus, de ez a kép két pillanat alatt leomlott bennem, amikor megláttam úgy ugrándozni, és nem tudok jobb szót használni, "pattogni", mint egy tizenöt éves kölyök :'D Hatalmas forma. Vettünk is tőle két fa képet, megnéztük a lovát, aztán faképnél hagytuk~
Na jó, nem :D Az után leszakadt az ég, majd bementünk Irma nénihez, István anyukájához, akinél apáék legelső utuk alkalmával laktak. Ő szintén olyan, mint egy nagymama, ő is annyira elkezdett félteni, amikor mondtam neki, hogy külföldre megyek, mint a saját nagymamám. :')
Végül egy másik Irma nénihez mentünk, akiknél nagyon sokáig elbeszélgettünk, elég későn is sikerült visszaérnünk a szállásunkra. ^^'
A horgásztavak Karácsonyfalva mellett
("tónvónjó")
*
Mivel elég sokat utaztunk, elég sok
városon és falun mentünk keresztül, ahol... nos párszor kisült a szemünk
a házak láttán. Nem Bánfihunyad cigánypalotáira gondolok...
... hanem önmagában a házak színeire. Én nem akarok ítélkezni, de olyan házfal-színeket láttunk mindenütt, amitől majdnem megütött a guta. Valami eszméletlen módon szeretik a zöldet, amivel nem is lenne gond, ha normális zöldre festenék a házaikat - de nem azt teszik. Szóval ezt a szemet-kisütő, hiperneon zöldes-kékes színt elneveztük "igenzöld"-nek.
igenzöld (bár itt elég kékes)
Azért senki ne mondja, hogy ez egy egészséges kinti fal-szín... és ebből minden faluba jut 4-5...
normális
határeset
Na, de a színeken kívül lett néhány barátom is, haverkodtam a helyi kuytusokkal, róluk is csináltam pár képecskét :D
Ezt pedig a végére egy slussz-poénnak: a vécében fényképeztem Kőrösfőn :'DDD
"Röviden"-tömören ennyi lenne az én kis képes élménybeszámolóm. Mesélhetnék nagyon sokat, de úgyse olvasná végig senki, ráadásul ezzel is elment a fél délutánom :'D
