2014. 12. 23.
Rövid bejegyzés lesz, és talán senkit sem érdekel, de kiteszem ide, mert talán valakit mégis. Mindegy, valahol ki kell adnom, mert hiába nem esik jól beszélnem róla, attól még folyamatosan ezen kattog az agyam, tehát nem tudom semmibe venni. Jelenleg, ezekben a napokban, hetekben, ez az életem. Remélem, hamar vége lesz, mást nem tudok.
Szóval bemásolom, amit barátnőmnek írtam.
Mára eljutottam abba az állapotba, amikor azt tudom
mondani, hogy: leszarom. Holnap karácsony, és egyáltalán nincs karácsony
hangulatom? Leszarom. Nincs normális munkám? Leszarom. Még mindig nem tudok
költözni...? Leszarom. Mit tudok csinálni vele? A karácsony jelenleg
éppenséggel csak egy puccos nagy nyűg, ami pontosan abban hátráltat,
hogy munkahelyem és saját albérletem legyen a szobatársammal.
Mindenhol
leállás van, mindenki belustult hetekkel ezelőtt, mondván, hogy mindjárt
karácsony, minek dolgozni, én meg szoroskodok Mesivel ebben a lyuknyi
szobában vagy hat jó nagy bőröndnyi cuccal, közben elviselem a főbérlő fiának
idegesítő jelenlétét és rossz atmoszféráját, a főbérlő random
vendégeit, meg a rohadt hideget, mert se a fal, se az ablak nem
szigetel. Az ajtót lökdösi a szél napok óta... mert hogy az ajtó sem
zár, csak ha be van kulcsolva. Nem egy kacsalábon forgó palota, annyi szent.
A munkahelyemről kiléptem potom három hét után, mert a főnök megpróbált
kiutáltatni engem onnan... utána elmentem részmunkaidőben gyerekekre
vigyázni meg takarítani, ahol hisztirohamot kapott a főnök, és már azt
is megkérdőjelezi, hogy én egyáltalán takarítottam... az indok: minden
ott van, ahol legutóbb volt. Nem tudom, mit várt, hogy majd átrendezem a
lakását, amíg ő nyaral? Persze, hogy mindent oda teszek vissza, ahonnan
felvettem, sőt, azért megyek oda takarítani, hogy ne disznóólat hagyjak
magam után, de neki ez se felelt meg. Úgyhogy onnan is sürgősen kilépek,
aztán mehetek a harmadik helyre, egy újabb otthonba, ahol talán már nem fogják
elhíresztelni rólam, hogy leszbikus vagyok, vagy hogy nem csinálok
semmit... Pedig mindkét helyen megpróbáltam, tényleg igyekeztem, de az
elsőt elvi okokból hagytam ott (meg hogy Mesit ne rúgják ki onnan
miattam), a másik meg egyszerűen szarba se
néznek, meg a hátam mögött üzenget Karolának (ő ajánlotta a második munkámat), hogy
szerinte szarul csinálom a munkám, ahelyett, hogy megkért volna, hogy
csináljam meg megint, mert neki úgy nem tetszik. Nagyon érett viselkedés, tényleg.
Az albérlettel is ki van már mindenem. Eddig azért vártunk, mert a
főbérlő épp vette a lakást, de most már megvette az övé, úgyhogy nem
tudom, mire várunk, de a december 10-ből elég gyorsan az lett, hogy
"hát, idén már tuti nem fogtok tudni költözni..." Sebaj, talán a január
10 összejön... És amellé, hogy dupláját várunk, még az ár is a duplája
lett annak, amit az elején mondtak... Mi meg azért mentünk oda,
mert meglepően olcsó lakás a többihez képest.
Szóval eléggé tele van a
tököm. Mindemellé még le is betegedtem, és esz a fene, hogy még munkám
sincs, tehát haza is tudtam volna menni karácsonyra, de nem tudok, mert
nincs pénzem hazautazni... Örülök, ha a rohadt lakás felét kifizetem,
bebútorozom, és még nem halok éhen januárban. Szóval remek a helyzet,
mondhatom... :'D
Már eljutottam arra a szintre, hogy kínomban nevetek rajta. Anyával napi
szinten beszélek, hogy megnyugtasson, hogy igen, nem csak nekem ilyen
szar, másnak is nagyon nehezen akar beindulni az élet, de talán majd
jobb lesz. Legyen igaza.
Nos, mondtam én, hogy valószínűleg nem fog érdekelni, de ez a blog nem csak arra van, hogy a szép és jó dolgokat osszam meg, hanem arra is, hogy a rosszakat.
De, hogy ne csak a rosszról írjak...
Habár karácsonyi hangulatom nincs, karácsonyi ajándékom szerencsére van. Több is, és mind hasznos, és olyan dolgok, amiknek régóta örültem volna.
Az egyik egy hajcsavaró, aminek az a különlegessége (az árát leszámítva), hogy tényleg begöndöríti a hajam. Tudni kell a hajamról, hogy ritka hülye szerkezete van (habár az én fejemen nő, nem kell meglepődni).
Már a hajfestékkel is meggyűlik a baja, mert nekem színezővel kell festeni, ami 26-28 mosás alatt elvileg kijön a hajból. Az enyémben lazán benne marad két évig, a tartós hajfestéket viszont három hónap alatt nyomtalanul ledobja. Mindemellett kórosan egyenes, tehát akármit csinálok vele, nem marad hullámos. Kipróbáltam mindent. Tényleg mindent. Volt, hogy másfél órán keresztül gyilkoltam a hajam a hajvasalóval, és égettem bele a hajhabot, hogy tényleg úgy maradjon (erről a technikáról beszélek, csak drasztikusabb módszerekkel), de kb 4 óráig maradt benne még így is. Csak tönkretette a hajam, és amikor kidobta a hullámot, a sok habtól még baromi kócosnak is néztem ki...
Amit viszont most vettem, az más. Azt hiszem, kanadai termék, és húsz perc alatt úgy behullámosítja a hajam minden kence nélkül, hogy utána két napig tart, mire kilógja magát. Ráadásul öt év garancia van rá - a többi hajmütyürre tudod, mikor van öt év garancia... nekünk az autónkra volt annyi. Szóval megvettem, és ezt műveli a hajammal:
A másik dolog, amit anya küldött csomagban. NADRÁG! Kötött nadrág! *__* És jó meleg. :D Meg küldött egy halom telefontokot, pár konyhai cuccot, és elküldte az otthon hagyott szeretett akrilfestékeimet és ecseteimet. Szóval most már tudok festeni. :D Habár helyem nem sok van hozzá, de majd valahogy feltalálom magam. Amit bánok az az, hogy karácsonyra így már nem tudok eladni belőlük, de azért remélem, így is megvesznek párat ^^
A harmadik dolgot pedig ma vettük közösen Mesivel a LIDL-ben. Már beszéltük korábban, hogy ő karácsonyra egy olajsütőt szeretne, én meg rizsfőzőt szándékoztam beszerezni valamikor, aztán ma megtaláltuk a lidliben ezt:
Kukta. Tud sütni, főzni, párolni, grillezni, melegen tartani, és olajsütőként is funkcionál, és mindezt nagyon barátságos áron teszi. Szóval mindkettőnk álma teljesült, és mindemellett egy csomó más dolgot is tudunk benne csinálni (mondjuk a rizsfőzés ebben egy kicsit bonyolultabb, mint egy valódi rizsfőzőben, de velem lehet alkudni). A fél konyhát kiváltja. :D
Szóval ennek nagyon örülök, mert így végre rendszeresen tudunk majd főtt kaját enni! ^^ A száraz kajából meg a félkész husiból kezd elegem lenni egy kicsit, és Pocak különben is nagyon kényes, ha kajáról van szó, úgyhogy ez egy jó befektetés volt. :D Ma már kipróbáltuk, nem okozott csalódást, holnapután pedig én főzök benne kínai szószt meg rizst! :D Nyam-nyam.
És most ezzel búcsúzom, mert fél egy van, és ha tovább írom, megint bedepizek, mint az elején. :'D
Szóval boldog karácsonyt, remélem, hogy mindenki, aki ezt olvassa hasonlóan hasznos ajándékokat kap majd, és hogy jól fogja magát érezni ezeken a napokon. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése