Kib...szott December

2014. 12. 14.

Jó-jó, nem kell engem félteni, nem vesztem még el, de azért azt kijelenhetem, hogy nekem az idei december nem a karácsonyi hangulatról szól. Nagyon nem. Még akkor sem, ha az angolok az érkezésem pillanatától karácsony-lázban égnek.

Egyszerűen annyi minden történik, hogy nem tudok a karácsonyra koncentrálni.

Kezdjük a legelején.

Költözöm. Vagyis jobban mondva költöznék, ha végre szabad utam lenne abba a nyomorult albérletbe, amit már Mesivel lefoglaltunk. Nagyon szép, a többihez képest olcsó, és minden nagyon jó, de tekintetbe véve, hogy november végén még azt mondták, hogy december első felében költözhetünk... nos, tizennegyedike van, de mi még időpontot nem tudunk a költözésre. A lakás természetesen nincsen bebútorozva, azt nekünk kell elintézni, de a nyakunkon a karácsony, ami barátilag nézve is december második felében van - de bútort kéne szerezni, mert még ágyunk se lesz, és baromira nem szeretném itt tölteni az ünnepeket. Ebben a kis, nyomorult lyukban, amin ketten osztozunk most már lassacskán két hónapja... Rendet tartani egyszerűen képtelenség, mert akkor 0-24-ben takaríthatnánk, vagy pedig nem szabadna itt tartózkodnunk. Szó szerint addig van rend, amíg be nem tesszük a lábunkat, mert annyira nincs hely, hogy ha már leteszünk két dolgot, rendetlenség van. Persze én a ruháim felét használni sem tudom, mert dupla bőröndben vannak, mivel csak ott férnek el, a bőrönd meg be van suvasztva a szekrénybe, ahonnan elég kellemetlen kiszedni. Mindemellett megfagyunk, mert száz éve, amikor ez a ház épült, nem volt divat a hőszigetelés, a főbérlő meg spórolós... Habár nem tudom, mivel akar spórolni, mert a lámpa folyton ég, a zuhany alatt meg fél óráig állnak, de a fűtésen spórolunk. Nekem meg anyukám azt tanította, hogy amit nem költünk el fűtésre, azt elköltjük gyógyszerre... de hát mit érdekli ez a főbérlőt, nem ő veszi a gyógyszert, meg nem ő hallgatja már két hete Mesi köhögési rohamait, mert ebben a jégveremben nem bír meggyógyulni...

Úgyhogy a fasz kivan, már elnézést. A szoba kicsi, a főbérlő figyelmetlen, mert éppen pasija van, a főbérlő fia meg gyakorlatilag beköltözött a nappaliba, és folyton a neten lóg, ami miatt a mi szobánkban még a net is szar, amikor ő itt van. Nem mintha egyébként jó lenne, de amíg nincs itt, legalább működik valamennyire.

Szóval elegem van ebből a helyből meg az ingatlan irodából is, és kedden megyek be asztalt verni, hogy most már akkor vagy mondanak egy pontos költözhető dátumot a jövő hétre, vagy valakire ráborítom az asztalt. Velem ne szórakozzanak, nem azért fizettem ki egy kisebb vagyon foglalót meg közvetítői költséget, hogy még mindig itt nyomorogjak ebben a lyukban és még költözni se tudjak akkor, amikor ígérték. Szegény ember az, aki még ígérni se tud, mit ne mondjak... viszont ha nem tudnak mit mondani, én biztosan meg tudok ígérni nekik egy bírósági feljelentést lopás, és kövér nagy átbaszás címén. Mert az nem működik, hogy minket lassan három hete zaklat egy kibaszott referencia-cég, aki minden szart tudni akar rólunk, hogy honnan, mikor, mióta és mennyi pénzt keresünk és ezt bizonyítsuk, és még azt is mondjuk el, hogy korábban hol laktunk, mert nekik aztán kurva sok közük van hozzá - mi meg semmit nem kapunk cserébe. Még a főbérlőnk elérhetőségét sem, miközben a főbérlő mindent tud rólunk, mert még munkahelyi meg korábbi főbérlői referencia is kell, mert anélkül nem engednek költözni... Minket meg csak csitítgatnak, váratnak, miközben napról napra erősebb bennem az a meggyőződés, hogy egy fantom-főbérlőre várunk, a pénzünkön meg valaki repjegyet vett a családjának a karácsonyi nyaralásához.

Persze ne legyen igazam. Inkább derüljön ki itt ezen a blogon, hogy paranoiás vagyok, mintsem hogy tényleg igazam legyen, de jogom van gyanakodni, kifizettem a gyanakvásom árát.

Szóval ja. Jelenleg szar itt lenni - és időnként azt kívánom, hogy bár Amerikába mentem volna, ott még ha át is basznak, legalább helyenként meleg van.

De ezzel nincs vége... ó, dehogy. Túl egyszerű lenne.

Jelenleg épp munkát keresek, ugyanis a másikat ott hagytam. Mielőtt bárki a markába röhögne, hogy "haha, tudtam én, hogy nem fogja bírni azt a munkát" közölném, hogy nem a munka mibenléte miatt, vagy a munkatársaim miatt hagytam ott. Az ok mindösszesen a főnök, és az egyik nemkívánatos menedzser az egyik másik épületben, aki azt hiszi magáról, hogy valaki, mert a főnök az anyósa.

Van ezeknek egy szabályzatuk, ami állításuk szerint egyértelműen kimondja, hogy családtagok, barátok, legjobb barátok, nem dolgozhatnak egy műszakban. Állításuk szerint erre nekem már akkor felhívták a figyelmem, mielőtt elkezdtem dolgozni. Érdekes, én nem emlékszem rá, és fura, de Mesi sem. A mi oldalunkon álljon az a tény, hogy nem ez lett volna az első dolog, amit kötelezően tudnom kellett volna, révén benne van a munkahelyi szabályzatban, csak elfelejtették mondani nekem.

Mindezt félretéve, a főnökasszony menye, a Drágaságos Sam Tait már az előtt gyűlölt engem valamiért, mielőtt találkoztunk volna. Nem dolgoztam együtt vele, nem is akartak együtt dolgoztatni vele, ő valamiért mégis úgy érezte, hogy neki attól lesz jó, ha velem kibaszik. Mikor nem sikerült neki, mert a saját menedzsereim kiálltak értem, akkor gondolom behisztizett, és ő meg a főnökasszony ráállt arra a témára, hogy én és Mesi nem lehetünk egy műszakon. Hát ezzel igazából nem sokat tudtunk tenni, mert november utolsó hetén egy az egyben ugyanazokra a műszakokra voltunk beosztva, még szabadnapunk is ugyanakkor volt, majd amikor ez a főnökasszony fülébe jutott (mert a kicsi fiát odaküldte megnézni hozzánk), közölte, hogy vagy külön műszakban dolgozunk, vagy külön házban. Mikor bementem a menedzserünkhöz (ahhoz aki korábban kiállt értem), és mondtam neki, hogy ez bizony munkahelyi diszkrimináció, akkor rávágta, hogy nem. Ez nem az,  mert ez benne van valami állítólagos szabályzatban, amit sosem láttam, és nem is tartották fontosnak megmutatni... csak higgyem el. Úgyhogy mondtam, hogy oké, ha így áll a széna, akkor bizony én inkább kilépek, mert ez pont nem az a munkahely, ahol túljelentkezés van, és szerintem a cégnek nagyobb szüksége volt rám, mint nekem a cégre. Mint kiderült, ez igaz is, azóta néhány embernek plusz műszakot kellett vállalni, mert emberhiány van.

Persze, most majd biztosan megkapom, hogy hisztikirálynő vagyok, mert ennyi miatt otthagytam egy biztos állást. Na, gyerünk, halljam...

Arról persze eddig nem szólt a fáma, hogy időközben három másik munkalehetőség állt a küszöbön, az egyiket el is vállaltam, és még az otthonban fel sem mondtam, de a másik helyen már elkezdtem dolgozni. Nem vagyok hülye, nem hisztiből léptem ki. De már a kezdetektől fogva érződött, hogy valami nem stimmel a főnököknél, és amikor ez kibukott, tudtam, hogy később bele fognak ugatni abba, hogy mehetünk-e együtt szabadnapra (amit már egyébként is korlátoztak, mindössze egyszer engedték meg nekünk), aztán később nem mehettünk volna egyszerre szabadságra, meg semmire. Én meg pont az ilyen szarházi hozzáállás miatt hagytam ott Magyarországot. (Azt pedig már csak zárójelben említem meg, hogy mindemellett lassan az egész cég azt hiszi, hogy leszbikus pár vagyunk, amiért egy szobán osztozunk... de én csak ne érezzem diszkriminálva magam.) Ráadásul Mesinek eddig volt egy biztos helye ezen a munkahelyen, amit én nyilvánvalóan fenyegettem a puszta jelenlétemmel. Nem akartam, hogy rajtam múljon az ő munkahelye is. Hülye dolog, vagy nem hülye dolog, még mindig okosabb volt idejében kilépni, mint kivárni a szarkavarást.

Három hetet dolgoztam beteggondozóként. Na bumm, egyébként sem innen akartam nyugdíjba menni.

Szóval ha már munka, jelenleg két kisfiúra vigyázom reggel és este. A fiúk egyébként haláli aranyosak, nincsenek elkényeztetve, nem kell könyörögni nekik, hogy ezt meg ezt csinálják, vagy épp ne csinálják. Habár korán kell kelni, és messze laknak, szóval ez sem egy álommeló, de egy kis ideig szeretnék itt is megmaradni, közben pedig vállalni egy másik részmunkaidős állást, hogy legyen rendes fizetésem. Vagy ha találok egy teljes munkaidőset a közelben, akkor azt fogom csinálni. Majd még eldől, mi hogyan alakul.

Bár nem tagadom, örülnék már, ha végre január lenne... De kibírom. Nagylány vagyok, megoldom.