Látogatás Londonországban

2014. 12. 14.

Mivel megint ezer dolgom volt (vagy épp blogolni nem volt kedvem), ezért az élménybeszámolómat újra utólagosan suvasztom be a korábbiak közé, elhitetve, hogy ez akkor készült, amikor kellett volna, majd töredelmesen bevallva, hogy nem is.

Üdv a fejemben~ :'D

Rálátás a London Eye-ra a St. James Parkból

Szóval. Biztosan baromi sokan azt se tudják, hogy november 26-án Londonban jártam, tehát ők azt sem tudhatják, hogy minek mentem én oda. Az ok nagyon egyszerű, és engem sem hazudtol meg egy kicsit sem: koncertre mentem - The Pretty Reckless koncertre, mert őket még nem láttam élőben, de már vagy négy-öt éve hallgatom a zenéjüket. Aki nem tudja, mi fán terem ez az együttes, hát lásson csodát (vagy hallgasson zenét, whatever):

Ja, szóval rock koncerten voltam, mert imádok rock koncertekre járni. Habár idén csak erre az egyre jutottam el (meg egy popra, de az felért egy rock koncerttel, annyira állati jó volt), tavaly voltam négyen is, ami már nagyon rég óta érdekelt, és a Fall Out Boy-ról így is lemaradtam, mert senkinek nem volt pénze jönni velem, egyedül meg nem megyek a Balatonra fesztiválozni. :P

Szóval, ott tartottunk, hogy London.

A koncert nyilvánvalóan csak este kezdődött, hétkor volt kapunyitás, úgyhogy én és Mesi abban maradtunk, hogy hatkor bőven elég beállni a sorba, mert csak a legelvetemültebb fanatikusok fognak ott tobzódni egész nap (természetesen egy szál pólóban és miniszoknyában, mert ők annyira menő rajongók, hogy rajtuk a nulla fok sem fog ki - másnap meg valószínűleg tüdőgyulladással köhécseltek anyunak, hogy nem akarnak suliba menni). Mondanom sem kell, mennyire kirívó látványt nyújtottam a cuki zöld kabátkámmal, a kék nadrágommal, meg a cuki masnis hajammal a sok masszív rocker között... :'D

Tehát, mivel csak este hat körül szándékoztunk beállni a sorba, de a vonatjegyünk egész napra szólt, ezért úgy határoztunk, miért ne nézzünk szét a városban? Én már voltam Londonban hat éve a gimiből, de Mesi még sosem járt ott, szóval szépen-ügyesen megterveztük, hogy miket nézünk meg, mik vannak közel egymáshoz, amiket egy egész délutános sétával bejárhatunk. Igen, természetesen a belváros legkellősebb közepét vettük célba, a Big Ben környékét, mert ott egymást érik a látnivalók, ráadásul a vonat is pár metróállomással odébb érkezett meg, szóval logikusnak tűnt ide menni.

Kezdetnek elmetróztunk a Green Park állomásra, ahonnan elsétáltunk a Buckingham Palotáig...

... majd a St. James Parkon keresztül besétáltunk az épületek közé. Vettünk egy kis szuvenirt magunknak, hogy mégse kézzel fogható emlék nélkül menjünk már haza, úgyhogy ezekkel a bögrékkel leptük meg magunkat. Nem is volt egy vagyon, de jól néz ki, és nem csak a port fogja, és mellesleg fantasztikus teát inni belőle, mert dupla falú és melegen tartja. :D Teljesen megérte.

Utána elsétáltunk a Trafalgar térre, ahol én hat éve sem voltam, mert csak busszal elmentünk mellette, és megállapítottuk az idegenvezetővel, hogy "Igen, ez a Trafalgar tér, mögötte meg a Nemzeti Galéria, na guruljunk tovább...". Úgyhogy végre itt is voltam, és teljesen megérte, mert egy csomó élő szobor volt ott, és egy öt perces táncos előaadásba is éppen belefutottunk, amiről videót is csináltunk, de még nem lett feltöltve sehová, úgyhogy nem mutatom meg. Egyébként break-táncosok voltak, de valami nagyon idétlen módon adták elő magukat, és baromi jókat nevettünk rajtuk. :D

Yoda Mester

Mikor továbbindultunk a térről, teljesen váratlanul belebotlottunk a londoni Koreai Kulturális Központba... érdekes, hogy a budapestibe vagy három év kellett, mire eljutottam, a londoni pedig véletlenszerűen szembejön velem az utcán, mert éppen arra jártam. Nem kerestem, hogy hol van, eszembe se jutott, mert nem azért mentünk Londonba, de ha már az utunkat állta, akkor benéztünk oda is pár percre. :'D Mondjuk épp készültek valamire, ezért nem akartunk zavarni, de legközelebb legalább tudjuk, hová kell menni. :D

A véletlenszerű látogatás után lesétáltunk a Temze partra, megnéztük a túloldalról a London Eye-t, majd odaértünk a Big Benhez, azt is jól megnéztük (még mindig olyan szép, mint hat éve, és még mindig szerelmes vagyok belé).

A London Eye-ra fel is ültünk, mert azt ígértem Mesinek, hogy ha kicsi lesz a sor, felülünk, ha nagy, akkor majd máskor. Nos, nagyjából három percet kellett várnunk, mire sorra kerültünk, úgyhogy végül befizettünk rá, és így mindenki boldog lett. ^-^

Mivel elég rossz idő volt, és a London Eye teteje már a felhőket karcolta,
ezért csak alacsonyabbról sikerült valamennyire elfogadható képet csinálni
Ben bácsiról.

Persze a móka nem ért véget, közvetlen az óriáskerék mellett találtunk egy nagyon retró körhintát, amire muszáj volt felülni! Az egyik ok, hogy őrültek vagyunk mindketten, hogy simán felüljünk rá, a másikat pedig csak a 'shawol'-ok tudják. ;D

Baromi jó volt, versenyeztünk is, hogy kinek a lova a gyorsabb, végül kb öt centivel az enyém nyert - meg ha fizikázni akarunk, akkor pláne az enyém volt a gyorsabb, mert én az egyik szélső lovon ültem, Mesi meg a belsőn, és a szélső gyorsabban mozog... Oké, hagyjuk, akkor is én nyertem, Emese, fogadd el...! xD

Habár még csak délután kettő volt, de felhős nap volt, szóval nem volt melege egyikünknek sem, ezért befizettünk egy-egy pohár forralt borra (valahogy a vásári forralt bor mindig sokkal jobb, mint a házi készítésű), leültünk meginni, majd eldöntöttük, hogy eleget városnéztünk, most már együnk valamit.

Úgyhogy szépen visszasétáltunk a hídon, felszálltunk a metróra a Westmister állomáson, és elzötyögtünk Brixtonba, mondván, hogy az nem túristahelyszín, biztosan jóval olcsóbban találunk éttermet, mint ott. Igazunk lett, találtunk is egy mexikói csirke-éttermet, jó alaposan bekajáltunk és át is melegedtünk, majd hat körül kimentünk sorban állni.

Miközben sétáltunk a sor végére, egy srácnak az anyukája meghallotta, hogy magyarok vagyunk, és odahívott minket, aminek köszönhetően nem a sor legvégére kellett állnunk, hanem kicsit előrébb, úgyhogy örömmel fogadtuk. :D Elvoltunk, dumálgattunk, majd az előttünk álló, angolul mélyen beszélgető barátnőpárosból az egyik egyszer csak hátra fordult, és magyarul megkérdezte tőlünk, hogy: "Sziasztok, nem tudjátok még mennyi idő van a kapunyitásig?"

Igen, sikerült többszörösen is magyarokba botlanunk, de mint kiderült csak az egyik lány volt magyar, a másik a brit osztálytársa volt. Végül velük dumáltunk, mert a srác elég magának való volt, a csajok viszont jó fejek voltak, és végül a koncerten is velük lógtunk - amíg egy idegesítő ribanc miatt mi ketten hátrébb nem vonultunk a nyugisabb helyekre a partizónából.

Pedig olyan jó helyünk volt! Nagyjából a tizedik sorban álltunk, épp a színpad közepe előtt, de ott állt előttünk egy sor toronymagas ember, akiktől semmit nem láttunk, ráadásul kötelességüknek érezték a tömeg közepén cigizni és hülyén táncolni.

A két előzenekar alatt még nem is volt baj, a tömeg sem tömörült még annyira, és az előzenekarok is nagyon jók voltak, sőt! A második banda két tagja ott kajált pár asztallal odébb az étteremben, ahol mi is... megjegyeztük a gitáros rózsaszínes-vöröses hajszínét, meg azt, hogy tök helyes, majd két órával később a színpadon láttuk zúzni a tagot... Elég kemény volt :'DDD A másik banda pedig totális elmebeteg volt, hárman játszottak együtt egy gitáron, abból az egyikük, az énekes dobverővel püfölte a gitárt, és időről időre körbepörgették a tartója körül... Imádtuk, azóta őket is hallgatjuk, kegyetlen arcok voltak. :'DDD

Tehát amíg ezek a csapatok voltak műsoron, nem volt gond. Néha nem láttunk, de a zene úgy is király volt, és akkoriban még a cigifüstből meg lökdösődésből sem volt sok. De mielőtt színpadra jött volna a Pretty, az a sok agyhalott megvadult, elviselhetetlen lett a hely, főleg amikor beállt elénk/mellénk egy pár, amiből a csaj olyan buta volt, hogy sütött a szeméből az értelmetlenség, a pasija meg azért ment oda, hogy a seggét fogja. Bár ez elég általános látvány volt, elég sokan csak azért mentek oda, hogy a párjuk seggét fogják, amíg a másik bulizik... Nem tudom, milyen szokás ez errefelé, de hogy én nem mennék a pasimmal koncertre, hacsak nem egy közös kedvencünk koncertjére megyünk, az is biztos. Nekem azért ne jöjjön senki, hogy a seggemet fogja három órán keresztül a tömegben... akkor elmegyek a barátnőimmel, és bulizunk egyet, a seggemet meg fogja privátban, belépőjegy-vásárlás nélkül.

Mindegy, ezt a mellénk verekedő pár nem így gondolta. A csaj a tömegben, ahol a kezemet nem tudtam felemelni elkezdett táncolni - természetesen a vállát részesítve előnyben, amivel az én bordáimon és vállamon zongorázott végig... Szóltam neki, hogy moderálja már magát, meg se hallotta, beleállítottam a könyökömet az ő bordái közé, akkor még hülyébben kezdett el táncolni. Később még a pasija keze is eltévedt, és a barátnője karja helyett az enyémet kezdte el simogatni, és csak azért nem basztam pofán, mert mint korábban is említettem, a kezemet sem tudtam felemelni, olyan sűrűen voltunk - de azért nem túl kedvesen közöltem vele, hogy nem a célszemélyt taperolja, és hogy én ennek nem kifejezetten örülök, amin a csajszi olyan bután kezdett el nevetni, hogy aazonnal leszűrtem, hogy be van tépve. Mindezt tetézte, amikor már nem csak sima cigire gyújtottak rá a tömeg közepén, hanem füvesre is, amitől rettentő módon megfájdult a gyomrom, majdnem odahánytam, és a lány még mindig non-stop lökdösött - szóval a fejem már akkora volt, mint egy légballon... Majd tíz perc után, amikor már nagyon-nagyon tele volt a pöcsöm a leányzóval, és az összes tetvedék drogossal, úgyhogy Mesi látva, hogy még tíz másodperc, és tömegverekedést szítok, megragadta a csuklómat, és kivonultunk a zárt osztályról.

A másik két lány ott maradt, nekik nagyobb szerencséjük volt, és éppen nem lökdöste őket senki, és ha minden igaz, sikerült úgy helyezkedniük, hogy még láttak is.

(nem saját kép)

Mi egészen hátul találtunk helyet, ahol egy - nem tudok rá jobb szót mondani - kis picsa rázta magát, ezzel elég sok helyet felszabadítva maga körül. Szépen beálltunk mögé, és mivel alacsony volt, a padló meg a színpad felé lejtett, így még láttunk is. Minket nem zavart, hogy hülyén táncol, sőt, még talán meg is védtük őt, hogy valami részeg idióta rámásszon, ő pedig rálátást biztosított nekünk a színpadra. Win-win. :D Mondjuk Mesi kezéből egyszer majdnem kiverte véletlenül a telefont hadonászás közben, de elkaptuk, ő meg bocsánatot kért.

A koncert végül állati jó volt, és még levegőt is kaptunk - bár az egyetlen szépséghibája az volt, hogy késtek, emiatt nem csak nekünk, hanem elég sokan előbb otthagyták az utolsó egy-két számot. Mi speciel csak a búcsú-gitárnyúzásról maradtunk le, viszont így alig voltak a ruhatárnál, ahonnan gyorsan ki tudtuk venni a cuccainkat és mehettünk a metróhoz. A vonatot is elértük, helyünk is lett, még vizet is tudtunk magunknak venni a vonat indulás előtt, szóval a hazaérkezésünkkel semmi gond nem volt. Hajnal egykor ért be a vonat, haza taxiztunk, majd bedőltünk az ágyba, mint két fa. :D

Piszkosul fárasztó napunk volt aznap, de maximálisan megérte - leszámítva a buta és/vagy drogos fazonokat. Őket innen is csókoltatom.